A kutyusoknak (és biztos a cicáknak is, de velük nincs még tapasztalatom, lévén nincs saját cicám) ugyanolyan megterhelő a mostani világ, mint nekünk, embereknek. Ők sem erre a városi, stresszel terhelt, mesterséges és természetellenes környezetre és táplálkozásra lettek teremtve, mint amit most kell élniük. Valahol persze kényelmes nekik, hogy nem kell már órákig vadászniuk a napi betevőért, de ezért azt az árat fizetik, hogy sokszor unatkoznak, adalékanyaggal zsúfolt tápot esznek, illetve a rosszul beállított házikoszt miatt esetleg fellép vitaminhiányuk, vagy elhíznak. A kutyák, én meg vagyok győződve, ugyanolyan lélekkel rendelkező, érző lények, mint mi emberek. Ők is lehetnek szomorúak, motiválatlanok, idegesek, szenvedhetnek falkavezéri terhektől, alárendeltségi viszonytól, lehetnek túlpörögve, vagy éppen a kevés mentális és fizikai lefárasztás miatt akár apátiába is süllyedhetnek. Rájuk is érvényesek az emberek lelki konfliktusai, még ha nem is olyan árnyaltan szenvedik is el azokat, mint mi.
Azt tapasztaltam, hogy bár minden kutyának van saját egyénisége, a gazdival való szoros együttélés nagyban meghatározza a kutyák lelki beállítottságát. Átveszik a gazdi rezgéseit és sajátjukként élik meg azokat. Például egy nehezen kapcsolatot teremtő, visszahúzódó embernek könnyen lehet, hogy egy olyan kutyája lesz, aki nem érzi magát és gazdáját biztonságban, ezért lelki konfliktusa lesz abból, hogy úgy érzi, nem tudja megvédeni a falkáját. Emiatt az idegen kutyákkal agresszív lehet, otthon motiválatlan ("csak fekszik egész nap"), míg a gazdi azt veszi észre, hogy a kutyának sokszor van hasmenése, illetve sűrűn hány, vagy kap el fertőzéseket. Ezek mind oda vezethetők vissza, hogy a kutya úgy érzi, hogy a védelem számára túl nagy feladat, leértékeli önmagát, a "védelmi rendszere" pedig erre reagálva beengedi a kórokozókat (elégtelen védelmi rendszer), így többet beteg és rosszul emészt az elégtelen bélflóra miatt. Első ránézésre a tünetek mind szerteágazóak, de holisztikusan szemlélve teljesen érhető a kutyus lelki állapota, melyre a test csak reagál a testi tünetekkel.
Mivel a kutya nem tudja elmondani, hogy mi nyomja a lelkét, ezért a biorezonancia gép segítségével egy pár perces állapotfelmérés során belenézünk a lelkébe. A kutya nem érez semmit, a vizsgálat teljesen fájdalommentes, annyit kérünk csak tőle, hogy pár percig nyugton üljön vagy feküdjön a földön, vagy a gazdi ölében és viselje el magán a vizsgálópánt érintését (nem szoktam rájuk kötni, csak átfektetem a testükön). A vizsgálat után a kutyus egy jutalomfalattal bíbelődhet, mi pedig közben megbeszéljük a gazdival a megtudott lelki és testi tényezőket, valamint az esetleges étrendi, viselkedésbeli változtatásokat. Természetesen nem vagyok kutyakiképző, nem is akarom elvenni a kenyerüket, úgyhogy ha azt látom indokoltnak, akkor egy kutyaiskolát javasolok a gazdinak. Étrendi és vitaminjavaslatokat azonban szívesen adok, ha arra igény van.
Nagy megdöbbenést szokott kiváltani a gazdikból, mikor ecsetelem, hogy szerintem a kutyájuk milyen vérmérsékletű, vagy természetű, és nagy szemekkel néznek rám, hogy "ez olyan, mintha rólam beszélnél".... Ezért mondom én azt, hogy a kutya nem csak a legjobb barátunk, de lelkileg nagyon azonos a rezgésünk. Az már filozófiai fejtegetés tárgya lehet, hogy a hasonló hasonlót vonz elve alapján tudattalanul olyan állatot veszünk magunkhoz, aki hasonlít ránk, vagy esetleg az együttélés során válik a kutya olyanná, mint a gazdája, de ugyebár van egy mondás, miszerint egy idő után minden kutya hasonlít a gazdájára... :-) Sajnos az viszont tény, hogy sokszor láttam már azt, hogy a gazdi egy-egy komolyabb, de aztán mégsem végzetessé váló betegségét a kutya mintegy "átveszi", azaz minden előjel nélkül, rövid idő alatt megbetegszik és elpusztul a gazdiéhoz nagyon hasonló (témailag szinte azonos) betegségben. A városi legenda is tartja ugyebár, hogy sokszor "mennek el helyettünk a háziállataink"... Nos, ezt jó előre látni és megelőzni és erre is nagyon jó segítség a biorezonancia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése