Germán Újmedicina alapján történő tanácsadás

Amennyiben a biorezonancia vizsgálatra jelentkező Vendég nyitott a Germán újmedicina alaptételeire, lehetőség van a már fizikailag meglévő, vagy a gép által a lelki beállítottság alapján előre jelezhető elváltozásokat okozó lelki konfliktusok azonosítására a célból, hogy azt a Vendég felülről rálátva aztán feloldhassa, ezzel megszüntetve a fizikai elváltozás szükségességét.

A Germán újmedicina Dr. Ryke Geerd Hamer német orvos nevéhez fűződik, aki a saját elváltozása (hererák) kapcsán kezdte kutatni a test fizikai elváltozásainak ("betegségek") és az elváltozást megelőzően a lélekben átélt konfliktusnak az összefüggését.  Megállapította, hogy minden elváltozást, ami nem balesetből, mérgezésből származik, legyen az kicsi (pl. nátha), vagy nagy (pl. daganatos betegség), megelőz egy a Személy által elszenvedett lelki-érzelmi konfliktus, melyet a Személy súlyosnak, komolynak érez, hevesen, drámain és elszigetelten él meg.  Ez az elszenvedett konfliktus aztán, attól függően, hogy a Személy azt mely életterületén élte meg, beindít bizonyos elváltozásokat a szervezetben, melyek - bár ez először furcsán hangzik - pont azért kellenek, hogy a szervezet átvészelje és segítse azt az időszakot, míg a Személy a konfliktusát rendezi.  Ez igazából akkor érthető meg, ha nem a mai kor emberét, hanem az ősi népeket, vagy az ősembert nézzük példaként:  ha az ősember konfliktust szenvedett el, pl. megtámadta egy vadállat, akkor a konfliktus rendezése érdekébe a szervezete elváltozásokat produkált: felment a vérnyomása, az adrenalin szintje, stb., vagy hullareflexe támadt, hogy a támadó halottnak higgye és otthagyja.  Ezek a testi tünetek, elváltozások mind a túlélést voltak hivatva segíteni, csakhogy a mostani emberrel szemben az ősember egy-egy elváltozást pár percig, maximum óráig tartott fent, hiszen ahogy elmúlt a veszély, már el is felejtette és ment tovább tenni a dolgát.  Ezzel ellentétben a mai kor embere beleszorul a konfliktusaiba, nem tudja, vagy akarja kibeszélni magából a sérelmeit, lelki fájdalmait, az átélt veszteségérzését magával hurcolja (ne adj isten, még dédelgeti is) hosszú heteken, hónapokon keresztül, így az elváltozás, amit a test a konfliktus rendezése céljából fejlesztett ki, túlságosan hosszú ideig tud a szervezetben maradni, ami aztán gondokat okozhat.

Ha valaki ismeri a konfliktust okozó témáit, úgy is mondhatjuk, hogy tudja magáról, hogy milyen érzelmi témákra "harap", akkor előre láthatja és így elkerülheti a hosszabb beleszorulásokat.  Ebben jelenthet nagy segítséget az, hogy a biorezonanciás géppel meg tudjuk állapítani a Vendég lelki alapbeállítottságát, a tanácsadáson feltérképezzük az esetleges családi halmozódásokat, mintákat.  Az orvostudomány felfogásában "örökölhetőnek" nevezett betegségek ugyanis az újmedicina szerint nem mások, mint a családban az "anyatejjel" magunkba szívott konfliktus minták, "vörös posztók", amikre aztán nem is a saját elhatározásunkból, hanem a gyermekkorban beépített tudattalan viselkedésminták alapján reagálunk, így fordulhat elő, hogy egy családban anyai-apai ágon "öröklődik" mondjuk a bélelváltozra való hajlam, holott sem a táplálkozásuk, sem az alaptermészetük nem indokolná ezt.  Természetesen erre nagyon könnyű ráfogni, hogy "örököltem" a hajlamot, de ha valaki ismeri a fentieket és tudja magáról, hogy "harap" a bélelváltozásokat okozó lelki témákra (akár csak azért, mert bár ő teljesen más lelkivilágú, de a felmenőivel élve nap mint nap ezeket a témákkal kellett élnie és beépült a tudatalattijába), akkor egy-egy automatán beinduló konfliktusaktivitása során már tudatos tud lenni és elejét veheti az elváltozásnak ("hoppá, most nem is a saját témámon kattogok, ez anyám szavajárása volt, most pont úgy viselkedtem, mint az apám" stb.).

Ha már kialakult egy elváltozás, az egyén általában nem látja világosan, hogy mely lelki beakadása hozta létre és tartja azt fent.  Ezért is jó, ha egy újmedicinás alapokon nyugvó tanácsadás során a segítő kívülről szemlélve, "érzelemmentesen" olyan kérdésekkel tudja irányítani a feltáró beszélgetést, amivel szinte az elváltozást hordozó személlyel tudja kimondatni az általa átélt konfliktus, mely egy hatalmas "aha" élményt jelent és már egy lépés az elváltozás megszüntetése, a betegségből való gyógyulás útján.

A Germán újmedicina alaptétele, miszerint minden konfliktusból eredő elváltozásnak két szakasza van: egy felépítő/lebontó, és egy lebontó/újjáépítő szakasza, attól függően, hogy az elváltozást milyen célból hozza létre a testben a lélek.  Ha egy konfliktus során a lélek abban találja meg a megoldást, hogy az illető csontjait meg kell erősíteni, hogy a következő konfliktus elszenvedése során már erősebben tudják tartani a testet (önértékelés-csökkenési, önbecsülés-letörési konfliktus: "nem vagyok elég jó" téma), akkor az első szakaszban a mostani csontokat lebontja (pl. csontritkulás), majd a második szakaszban erősebben újjáépíti gyulladás kíséretében (pl. csontszaporulat, kinövés, stb.).  Ha nem vesszük figyelembe az elváltozások kétszakaszúságát, akkor könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy az első szakaszban osteoporosist, a másodikban csontrákot diagnosztizálnak rajtunk...   Ha egy konfliktus során a lélek úgy kívánja megoldani pl. a halálfélelmi konfliktusunkat ("nem akarok meghalni", "veszélyben az életem" "nem kapok levegőt" témák), hogy megnöveli a tüdőkapacitást, hogy legközelebb több levegőt tudjunk befogadni, akkor megszaporítja a tüdősejteket (karfiolszerűen növekvő mirigydaganat) a gyorsabb, hatékonyabb lélegzés érdekében, majd a konfliktus rendezése után ezeket a felszaporodott szöveteket tuberkulotikus gombabaktériumok segítségével elbontja (pl. TBC).  Itt is látjuk ugye, hogy ha a kétszakaszúságot nem vesszük figyelembe, akkor az egyes szakaszokban más és más "betegséggel" diagnosztizálhatnak minket.

Bármelyik folyamat is történik az első szakasz alatt (tehát akár lebontó, akár felépítő), a második szakasz időbeli kifutása után a szervezet önmagát állítja vissza az eredeti, vagy megerősítés után egy még jobb, erősebb állapotba, ami szerintem elég logikusan is hangzik.  Persze ehhez tudnunk kell a kétszakaszúságról és nem szabad befolyásolni a második szakaszt.  Azt sem árt tudnunk, hogy a munkálatok során a szervezet együtt dolgozik gombákkal, baktériumokkal és vírusokkal, mert bizonyos folyamatokat csak ők tudnak elvégezni, sajátságot körülmények között.  Ezért ne lepődjünk meg tehát, ha egy gégenyálkahártya elváltozás helyreállítása során felmegy a lázunk, hiszen ezt a típusú munkát a vírusok végzik, magas hőmérsékletű környezetben.  Ha ilyenkor lenyomjuk a lázat, azzal a vírusok munkáját nehezítjük meg, így nem lesz tökéletes a helyreállítás...

Attól függően, hogy milyen elváltozásunk van, meg lehet állapítani, hogy éppen még benne vagyunk a konfliktusban, vagy lélekben már megoldottuk azt és már "csak" a szervezet helyreállítására kell várnunk.  Mint minden természeti folyamatnak, a konfliktusokból eredő elváltozásoknak is megvan a maga természetes időbeli lefutása, amit nem lehet kívülről befolyásolni.  Jó tudni azonban, hogy az elváltozás megszűnését viszonylag pontosan ki tudjuk előre számolni, amennyiben ismerjük a konfliktus elszenvedésének időpontját.

Úgy gondolom, hogy fentiek alapján mindenki belátja, hogy hasznos lehet ismerni a saját konfliktus "nyomógombjainkat".  Ha pedig már elszenvedtünk egy konfliktust, aminek számunkra kellemetlen a vele járó elváltozása, akkor sokat segíthet egy feltáró beszélgetés egy hozzá értő újmedicinás tanácsadóval, mert ha még benne vagyunk a konfliktusban, észrevehetjük azt és "lejöhetünk" róla, ha pedig már a helyreállítási szakaszban tartunk, akkor békésebben és türelmesebben tudjuk "megadni" magunkat a gyógyító folyamatoknak, a kiszámolhatóan várható gyógyulási időpont ismeretében.

A gyógyulást nagyban tudja segíteni a biorezonancia gép által igénybe vehető fájdalomcsillapítási kezelőcsomag is, melyben a fájdalomcsillapításon kívül stresszoldás, NLP, Bach virágterápiás, illetőleg a gyógyulást segítő vitamin ajánlások is vannak.